Gondolhatnátok, hogy munkamániás, esetleg hiperaktív vagyok, de nem. A kórházi kezelés után hetente kell ellenőrzésre, ilyen-olyan vizsgálatra, konzíliumra járni, ami odavezet, hogy egyre mélyebben süllyedek saját betegségem tudatába. Komoly önsajnálattal küzdök.
A betegstátusznak nyilván van jó oldala ( maximális a törődés, odafigyelés irányodba, felmentéseket kapsz bizonyos tevékenységek alól stb. ) de van rossz oldala is. A rákbetegek gyakran küzdenek hangulati ingadozással, ennek tudatában én nem szeretném terhelni sem barátaimat, sem családomat kisebb-nagyobb állapotváltozásaimmal. Számomra fontos, hogy legyen irányvonala az életemnek, ne csússzak félre az emberi kapcsolatokban.
Hát ezért kell a munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése