2011. május 7., szombat

Hogyan reagál a lélek?

Nem akarok frázisokban gondolkodni, de óhatatlanul is eszembe jut néhány pszichológiai gondolat, melyet tanáraim súlykoltak a fejembe:  születésünktől halálunkig számtalan megpróbáltatáson, változáson és változtatáson kell átesnünk. Kríziseink életünkön át kísérnek, és ahogy a korábbiakat oldottuk meg, úgy oldjuk meg a jelenlegieket is.
Néha azt gondolom olyan strapabíró vagyok mint egy öreg fa és abban bízok lendületem, akaratom nem hagy el sose.  Teszem a dolgomat töretlenül, amíg - ahogy a fák is - egyszer "ki nem dőlök". Nyílván ez a szemlélet önromboló is lehet és destruktív folyamatokat is elindíthat - így szoktam rá a cigarettára is- . Máskor azt gondolom, kell valami megújulás:  rátalálni valami lobogó, szines, kalandos dologra. Megfiatalodni, kipróbálni valami újat, lázadót. Talán az idősödő dúsgazdag férfiak is ezért választanak 20 éves lányokat partnerükként :) még szerencse, hogy a magyar férfiak ennél sokkal bölcsebbek :))
Mindenesetre a cigarettát letettem, próbálom tökéletesíteni önmagamat: étrendet váltottam - 1 hónap alatt 8 kg-ot fogytam  -  próbálok sterssz mentesen élni, még többet mozogni, és új ruhákat vásárolni, mert a régiek már nem állnak jól nekem.
Hiába, elmulasztottam már valamit. Meneküljek előre a betegségembe, vagy hátrafelé, a perspektíva nélküli kétségbeesésbe?
Milyen jó, hogy tanáraim belémsúlykolták az elméletet, így legalább emlékezhetem közülük néhány nem használatosra. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése